Válts robotpilótáról tudatos vezetőre!

Sokat gondolkodtam, hogy valamilyen formában megosszam-e az alábbi képet és történetet, hiszen szélsőséges példa és kívülről nézve talán nagyon bután hangzik. Végül egy kedves ismerősöm bíztatása nyomán döntöttem az írás mellett, kérlek olvassátok nyitottsággal!

Szeretném megmutatni, hogy az, hogy mit érzékelünk valóságként, hogy milyenek lesznek a megéléseink, hogy mennyire vesszük észre és tudunk élni a kínálkozó lehetőségekkel, az nagyon nagy részben rajtunk múlik, a mi tudatos vagy épp, és ez az írás erről szól, tudattalan választásunkon.

Azt szerintem senki sem vitatja, hogy a saját bőrünkön, saját életünkben, emberi kapcsolatainkban megélt tapasztalatok tudatosan, vagy tudattalanul személyiség formáló hatásúak. De vajon mi a helyzet a film és olvasmány élményekkel?

Kislány koromban rongyosra néztem a Sissy trilógiát, de akkor úgy tűnt, ennek nincs túl nagy jelentősége, sok éven keresztül egyáltalán eszembe se jutott. Később már felnőttként, mikor a Theta healing tanfolyamon voltam, és egy kérdésemen dolgoztunk, valahonnan az egyik legmélyebb bugyromból előkerült a neve, csak az összefüggést nem találtam, nem láttam egyértelműen az én életemmel, így nem foglalkoztam vele hosszasan. Pár évre rá azonban következett egy olyan periódus az életemben, amikor a sorsát, feltételezett belső érzelem világát (amit egyébként a film alapján alakítottam ki magamban) egészen közelinek éreztem magamhoz. Már az a talán beképzelt gondolat is felmerült bennem, hogy életeken átívelő kapcsolódás van közöttünk. Ezt az elképzelést olyannyira jelentőségtelivé tettem, hogy még ezt a képet is összevágtam kettőnk portréjából. (Kicsit ugyan vicces, hogy másfele nézünk, de szándékosan nem akartam az illesztésen kívül más manipulációval élni. ) 🙈 Ha ebben a szerepben jól éreztem volna magam, valószínűleg a mai napig fenntartanám, és az lenne a valóságom, hogy Erzsébet reinkarnációja vagyok (úgyse tudja senki se cáfolni, se igazolni), a helyzet viszont az, hogy minél többet foglalkoztam ezzel a történettel, annál inkább bonyolítottam a saját jelenlegi életemet. Gyerekként annyira csodáltam a romantikus film által bemutatott szépségét, kedvességét, intelligenciáját, szerethetőségét, a gyerekei iránti odaadását! Egyfajta példaképpé vált, akit valószínűleg tudattalanul utánozni, másolni kezdtem. És pont annak okán, hogy ez tudattalanul történt, nem csak az általam nagyra becsült dolgokat vettem át, hanem a lelki drámákat is. Az akkori világlátásom alapján pedig egészen hihetőnek tűnt egy reinkarnáció, míg fel sem merült bennem pl. a film általi programozás és a tudattalanom ilyen hatékony működése.

Aztán jött az Access és ahogy sok minden mást, ezt a sztorit is elkezdtem máshogy nézni.

- Mi van, ha nincs objektív valóság?

- Mi van, ha megválaszthatjuk azt, hogy milyenné alakítjuk a saját valóságunkat?

- Mi van, ha nem számít, hogy előző élet, más tudattalan programok, családi minták, vagy kollektív tudat miatt választottam eddig azt a működést, amit?

- Mi van, ha a legfontosabb kérdés, hogy most mi működik nekem és bármikor választhatom azt?

- Mi van, ha válthatok robotpilóta üzemmódból, ahol a "sorsom áldozata" vagyok, tudatosan működő lénnyé?

- Mi van, ha nem kell magam rosszá tenni a korábbi választásaim miatt?

- Mi van, ha minden csak egy választás? Ha az, hogy eddig ezt, vagy azt választottam, nem jelenti azt, hogy ilyen, vagy olyan vagyok? Ha valójában teljesen felesleges bármiként definiálni magam, mert csak korlátozom vele a további választásaimat?

- Mi van, ha bármikor választhatok valami mást, valamit, ami azt az életet teremti, amit élni szeretnék?

- Mi van, ha elég csak azokat az energiákat, tulajdonságokat kérni az életembe, amelyek számomra működnek és nem kell hozzá "megvennem" a nekem nem működő programokat is, egy csomagban?

És végül egy imádom mondat, amit a Bars kezelés mellett rendszeresen mantrázok, ha belegubancolódok a gondolataimba:

Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, semmi sem az ellenkezője annak, aminek látszik.